2012. június 28., csütörtök

4~a barátság örökké is tarhat.

*Demi szemszöge*
Nem tudtam mit tenni, velem szembe fegyver volt, engedelmeskednem kellett.-Egy..ártatlan randi volt.-hadartam.-Neked!Nekem sokat jelentett..-nyögte fel, valószínűleg elmebeteg.Megremegtem.-Ülj le, most!-ordibált rám, rekedt hanggal, persze tettem azt amit mondott.Kötéllel megkötözött és a szám befogta.Számolni kezdett, rám és a családomra fegyvert szegezett, túsz voltam, a saját lakásomba.Sírva fakadtam, ezernyi könnycsepp hagyta el szemeim és végig folytak arcomon, sajna kitört nálam a mécses.-Ó de édes, velem kezded!-kacsintott rám.-Ne, kérem ne!-de sajna eléggé gyatrán hallatszott az egész, össze voltam zavarodva.Anyukám kétségbeesetten ült, húgom csak unatkozott.

*Selena szemszöge*
-Kicsim, híradó!-szólt anya, akiből sugárzott a boldogság, lehuppantam mellé.-Tragédia, egy közeli Grand Prairieban túszként van egy család anyuka és 2 leánya.-újságolta a hölgy.Megállt bennem az ütőér, magányosnak éreztem magam, a legjobb barátnőm háza előtt voltak.Rohantam, anyu csak értetlenül tekintet rám.Mezítláb szeltem át, Texas sötét utcáit, de még a betonba megmaradt a meleg.Egy nagy stábot láttam Demi háza előtt, de én csak befutottam.-Hé!-szólt rám egy hölgy, de nem vettem rá ügyet.Láttam a férfit és a túszként tartott ismerőseim.Persze az idegen felém fordult.-Ne, ne bántsa őket.-hadonásztam.-Akkor te jössz!-s a stukker felém állt.Becsuktam a szemeim és életem kockáztattam.Hallottam elgörbül a puska, és a golyó bizonyára felém tart.Óvatosan kinyitottam a szemeim és vértócsát láttam előttem.Végig tapiztam magam,de semmi gyanús jelet nem találtam.Előttem volt egy holttest és a halott kémek.

-Úgy sajnálom.-sírva ölelt át Demi, hiányzott az érintése, a hangja, a barátságunk.-Ugyan!-magamhoz szorítottam.-Én hibám..-törölte meg, piros szemeit.-De élsz, te, a családod és én is.-próbáltam vidítani.-Ma aludhatok nálatok?-csillantak fel szemei, vagy csak újra sírni akar?-Öhm, ez nem kérdés!-vigyorodtam és a haját füle mögé igazítottam.-Sietek és mehetünk.-rohant fel a lépcsőn és egy utazó táskával tért vissza.-Nem sok ez?-mutattam a cuccra.-Pszt.. 2 napot akarok nálad aludni.-súgta a fülembe.-Hát te hova mész?-vonta kérdőre anyukája.-Nem lenne baj, ha Selenánál aludnék?-húzta el a száját.-Dehogy.. menj csak!-simogatta meg a hátam,Demz anyuja.-És én, miért nem aludhatok másnál?-hisztizett a húga, de jókor távoztunk.

*Demi szemszöge*
Persze beléptünk a szép, kis családi házba, ahol jó meleg illatok csapták meg orrunkat.-Jaj Demi drága, jól vagy?-ölelt meg Mandy.-Persze.-próbáltam mosolyt csalni arcomra.-És hozzánk is költözöl?-nevetett föl.-Inkább nyaralok.-folytattam a viccelődést.-Még jó, hogy Sel szobájába dupla ágy van.-mesélte a háziasszony, egyből rohantam a helyiség felé.-De szimpi a szobád.-dobtam le táskáim.-Azt gondolom a barátságunk örökké fog tartani.-ölelt át barátnőm.-A szobád miatt?-nyomtam a nagy dumám.-De jó kedve lett valakinek.-pöckölt fülön.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése