Csak hátra dőltem az ágyon és azt a két csillogó szempárt láttam magam előtt, ami vigasztalt, nem bírtam lehunyni szemeim.Forgolódtam a sötétben az ágyamon, mire reggelre sok dolgot elfelejtve nagy nehezen kikeltem.A fejem sajogott, a hasam korgott, s az izületeim remegtek.Készítettem magamnak meleg teát és csokis muffinnal jól bevágtam.
Még mindig csak Selenán járt a fejem, a telefonomért mentem volna, mikor húgom megelőz.-Ennek nem tudod hasznát venni.-húzta el a száját.-Mégis miért?-játszottam az értetlent.-Hát véletlen beledobtam a vízbe.-húzta a száját.-El ne bőgd magad!-fenyegettem meg.
*Selena szemszöge*
Állandóan a telefonomon lógtam és Demit hívtam, aki fel sem vette, gondolom végleg el akar kerülni.Reménykedve tettem meg az utolsó csörgetést, de semmi.Annyira megbántam, hogy tegnap ráförmedtem, ez lett a vége, megharagudott örökre és elvesztettem.Hátra dőltem az ágyamon és csak a plafont bámultam.-Hát te?Mi a baj?-kukucskált be a szobába anya.-Már nem a barátom!-estem kétségbe.-Demi?Miért?-kezdett vigasztalni.-Nem veszi fel a telefont.-vakartam meg a tarkóm.-Ki tanította, hogy pesszimista légy?Biztos valami oka is van a dolognak.-mosolyodott el és valamilyen szinten sikerült megnyugodnom.-Reggeli?-ajánlotta.Bólintottam és a konyha felé vettük az irányt.
Egész álló nap a hazugságokkal teli tini magazinokat bújtam, mivel a telefonom pucsba ment, így semmi jót nem várhatok, a net meg olyan lassú, hogy értelmetlenség lenne felmenni a világhálóra, amúgy is Miranda(húgom), ott simsezik, kinek lenne kedve megzavarni?-Te csalod a férjed?-röhögtem rá, s ő vigyorogva bólintott.Miket meg nem tanul!Hirtelen a csengő szólt.Josh állt a kapuba, hirtelen pillangók kezdtek hasamba táncolni.-Hát te?-lepődtem meg.-Lenne kedved jönni sétálni?-érdeklődött.Bólintottam és kiléptem a kapun.-Hívtalak meg minden, de fel se vetted..-kezdet gyanús dumába..Azért olyan bunkó nem vagyok, csak húgom a jó mobilom a vízbe dobta.-oktattam ki.-Nem semmi!-felnevetett.-Na és jobban vagy?-próbált nyugtatni, de evvel a rossz szóval lelkiismeret furdalásom lett.-Idáig úgy volt, de te felemlítetted a témát.-böktem vállba.-Bocsi, bocsi!-mentegetőzött, eléggé jól elvoltunk, mint haverok.
Megláttam a fekete furgont, amivel volt Mandy randipartnere és félelem ütött belém.-Te az nem a tegnapi kocsi?-szóltam fel.-De, miért?-kereste a tekintetem.-Á menjünk innen.-legyintettem és a kerítésünk előtt voltunk egy perc alatt.-Tudod sosem mondok ilyet, de megkedveltelek.-nézett mélyen szemeimbe.-Hát az az igazság én is, jó barátok leszünk.-kacsintottam rá.Beléptem a házba a villanyok leoltva voltak.
Óvatosan lépkedtem a nappali felé, a húgom és anyukámnak a szája be volt kötve és a falhoz voltam szorítva.Szinte a vér állt meg bennem, lefagyva néztem körül, a könnyes szemeiken megállt tekintetem és szinte sírva fakadtam, mikor mögülem egy mély férfihang szólt fel.-Te voltál az aki a randim tette tönkre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése