5~édes álmok.

 Köszönöm a sok oldalt megtekintőt, remélem tetszik a sztorim, próbálok érdekes vonalakat mutatni nektek és izgalmas részeket hozni, nagyon örülnék neki ha valakit igazán meg fogott volna ez a történet, jó olvasást, xx

*Demi szemszöge*
Csak kergettem a kis szobába megállás nélkül, mikor, Mandy megzavart minket.Leültünk az asztalhoz -ami egyértelműen kicsike volt- és enni kezdtük a főztöt.Köztudott, Mandy egész jól meg tud főzni, az ételeknek mániákus ízt tud varázsolni, mitől nem bírsz úgy felállni, hogy a kaját meg ne edd.Nyálcsorgatva felálltam és illedelmesen távoztam.Sel a tévét bambulta, gondolom leülök, mikor hirtelen a csengő szólalt.Senki sem ment, így bátran kinyitottam az ajtót.Nyelni nem bírtam, mintha a szívemből egy darabot téptek volna ki, édesapám állt előttem, ki nálam nem nyert jó hírt.-Meg se ölelsz?-kedveskedett.-Nem éppen!-kaptam észbe és lángokat szúrtam szemeivel felé.-Ki az?-ugrott oda Selena,akinek a mosoly lefagyott arcáról.

*Selena szemszöge*
Persze a váratlan vendég mögött ott állt, egy meglepetés, az én apukám.Akit eléggé kevésszer láttam.Nem tudtam mit tegyek, meg akartam ölelni és felpofozni is.Zavartan néztem magam elé, de a két férfi eltávolodott.-Miért?Miért tették ezt velünk?-borult vállamra Demi.-Nem tudom, de örök rejtély marad.-hadonásztam.

*Demi szemszöge*
-Mi?-értetlenül néztem barátnőmre, aki álmában motyogott.-Jaj csak egy álom volt.-törölte meg verejtékes homlokát.Kilopóztam inni egy jó hideg tejet, az ablak mellé leültem.Persze Selena édesanyja is megszomjazott, aki eléggé kapkodott.Főleg mikor meglátta, hogy a sötétben ott lapulok, sikított és fel-alá ugrált.-Megint csótány?-rohant ki Sel, egy nagy hálóval.-Csak én vagyok..-nyögtem fel.-Na, ne beszél!-Mandy sikoltotta föl.-Anya, csak Demi az..-adta a bölcset, barátnőm.-Ugye?-kérdezte vissza.-Nem, igen, Demi vagyok.-forgattam meg szemeim és bebújtam a puha ágyamba.

5 fiúról kezdtem fantáziálni, majd lecsuktam a szemeim.Volt egy szőke, egy pakisztáni, egy répa imádó, egy göndörke és egy bölcs.Színes dolgok történtek, hozzájuk költöztünk Sellel, de nekem valami Nick is beugrott.Nick Jonas.Elvoltunk velük, hülyültünk, vidámparkba találkoztunk velük és, Sel egyikbe halálosan beleszeretett.Forgolódtam, de hirtelen a nap sugarai világítottak szemeimbe és a meseszép álmodozásom elmaradt.-Jó reggelt, csótányka.-nevetett fel.-Haha, de vicces valaki!-gúnyolódtam.Megint őrjöngés jött a konyhából, rohantunk ki.-Na ez nem én vagyok!-mutattam a gusztustalan csúszómászóra.-Mit tegyünk?-nézett kétségbeesetten Mandy.-Öljük meg!-majd ráléptem a dögre.

 

4~a barátság örökké is tarhat.

*Demi szemszöge*
Nem tudtam mit tenni, velem szembe fegyver volt, engedelmeskednem kellett.-Egy..ártatlan randi volt.-hadartam.-Neked!Nekem sokat jelentett..-nyögte fel, valószínűleg elmebeteg.Megremegtem.-Ülj le, most!-ordibált rám, rekedt hanggal, persze tettem azt amit mondott.Kötéllel megkötözött és a szám befogta.Számolni kezdett, rám és a családomra fegyvert szegezett, túsz voltam, a saját lakásomba.Sírva fakadtam, ezernyi könnycsepp hagyta el szemeim és végig folytak arcomon, sajna kitört nálam a mécses.-Ó de édes, velem kezded!-kacsintott rám.-Ne, kérem ne!-de sajna eléggé gyatrán hallatszott az egész, össze voltam zavarodva.Anyukám kétségbeesetten ült, húgom csak unatkozott.

*Selena szemszöge*
-Kicsim, híradó!-szólt anya, akiből sugárzott a boldogság, lehuppantam mellé.-Tragédia, egy közeli Grand Prairieban túszként van egy család anyuka és 2 leánya.-újságolta a hölgy.Megállt bennem az ütőér, magányosnak éreztem magam, a legjobb barátnőm háza előtt voltak.Rohantam, anyu csak értetlenül tekintet rám.Mezítláb szeltem át, Texas sötét utcáit, de még a betonba megmaradt a meleg.Egy nagy stábot láttam Demi háza előtt, de én csak befutottam.-Hé!-szólt rám egy hölgy, de nem vettem rá ügyet.Láttam a férfit és a túszként tartott ismerőseim.Persze az idegen felém fordult.-Ne, ne bántsa őket.-hadonásztam.-Akkor te jössz!-s a stukker felém állt.Becsuktam a szemeim és életem kockáztattam.Hallottam elgörbül a puska, és a golyó bizonyára felém tart.Óvatosan kinyitottam a szemeim és vértócsát láttam előttem.Végig tapiztam magam,de semmi gyanús jelet nem találtam.Előttem volt egy holttest és a halott kémek.

-Úgy sajnálom.-sírva ölelt át Demi, hiányzott az érintése, a hangja, a barátságunk.-Ugyan!-magamhoz szorítottam.-Én hibám..-törölte meg, piros szemeit.-De élsz, te, a családod és én is.-próbáltam vidítani.-Ma aludhatok nálatok?-csillantak fel szemei, vagy csak újra sírni akar?-Öhm, ez nem kérdés!-vigyorodtam és a haját füle mögé igazítottam.-Sietek és mehetünk.-rohant fel a lépcsőn és egy utazó táskával tért vissza.-Nem sok ez?-mutattam a cuccra.-Pszt.. 2 napot akarok nálad aludni.-súgta a fülembe.-Hát te hova mész?-vonta kérdőre anyukája.-Nem lenne baj, ha Selenánál aludnék?-húzta el a száját.-Dehogy.. menj csak!-simogatta meg a hátam,Demz anyuja.-És én, miért nem aludhatok másnál?-hisztizett a húga, de jókor távoztunk.

*Demi szemszöge*
Persze beléptünk a szép, kis családi házba, ahol jó meleg illatok csapták meg orrunkat.-Jaj Demi drága, jól vagy?-ölelt meg Mandy.-Persze.-próbáltam mosolyt csalni arcomra.-És hozzánk is költözöl?-nevetett föl.-Inkább nyaralok.-folytattam a viccelődést.-Még jó, hogy Sel szobájába dupla ágy van.-mesélte a háziasszony, egyből rohantam a helyiség felé.-De szimpi a szobád.-dobtam le táskáim.-Azt gondolom a barátságunk örökké fog tartani.-ölelt át barátnőm.-A szobád miatt?-nyomtam a nagy dumám.-De jó kedve lett valakinek.-pöckölt fülön.

3~túszként.

*Demi szemszöge*
Csak hátra dőltem az ágyon és azt a két csillogó szempárt láttam magam előtt, ami vigasztalt, nem bírtam lehunyni szemeim.Forgolódtam a sötétben az ágyamon, mire reggelre sok dolgot elfelejtve nagy nehezen kikeltem.A fejem sajogott, a hasam korgott, s az izületeim remegtek.Készítettem magamnak meleg teát és csokis muffinnal jól bevágtam.

Még mindig csak Selenán járt a fejem, a telefonomért mentem volna, mikor húgom megelőz.-Ennek nem tudod hasznát venni.-húzta el a száját.-Mégis miért?-játszottam az értetlent.-Hát véletlen beledobtam a vízbe.-húzta a száját.-El ne bőgd magad!-fenyegettem meg.

*Selena szemszöge*
Állandóan a telefonomon lógtam és Demit hívtam, aki fel sem vette, gondolom végleg el akar kerülni.Reménykedve tettem meg az utolsó csörgetést, de semmi.Annyira megbántam, hogy tegnap ráförmedtem, ez lett a vége, megharagudott örökre és elvesztettem.Hátra dőltem az ágyamon és csak a plafont bámultam.-Hát te?Mi a baj?-kukucskált be a szobába anya.-Már nem a barátom!-estem kétségbe.-Demi?Miért?-kezdett vigasztalni.-Nem veszi fel a telefont.-vakartam meg a tarkóm.-Ki tanította, hogy pesszimista légy?Biztos valami oka is van a dolognak.-mosolyodott el és valamilyen szinten sikerült megnyugodnom.-Reggeli?-ajánlotta.Bólintottam és a konyha felé vettük az irányt.

*Demi szemszöge*
Egész álló nap a hazugságokkal teli tini magazinokat bújtam, mivel a telefonom pucsba ment, így semmi jót nem várhatok, a net meg olyan lassú, hogy értelmetlenség lenne felmenni a világhálóra, amúgy is Miranda(húgom), ott simsezik, kinek lenne kedve megzavarni?-Te csalod a férjed?-röhögtem rá, s ő vigyorogva bólintott.Miket meg nem tanul!Hirtelen a csengő szólt.Josh állt a kapuba, hirtelen pillangók kezdtek hasamba táncolni.-Hát te?-lepődtem meg.-Lenne kedved jönni sétálni?-érdeklődött.Bólintottam és kiléptem a kapun.-Hívtalak meg minden, de fel se vetted..-kezdet gyanús dumába..Azért olyan bunkó nem vagyok, csak húgom a jó mobilom a vízbe dobta.-oktattam ki.-Nem semmi!-felnevetett.-Na és jobban vagy?-próbált nyugtatni, de evvel a rossz szóval lelkiismeret furdalásom lett.-Idáig úgy volt, de te felemlítetted  a témát.-böktem vállba.-Bocsi, bocsi!-mentegetőzött, eléggé jól elvoltunk, mint haverok.

Megláttam a fekete furgont, amivel volt Mandy randipartnere és félelem ütött belém.-Te az nem a tegnapi kocsi?-szóltam fel.-De, miért?-kereste a tekintetem.-Á menjünk innen.-legyintettem és a kerítésünk előtt voltunk egy perc alatt.-Tudod sosem mondok ilyet, de megkedveltelek.-nézett mélyen szemeimbe.-Hát az az igazság én is, jó barátok leszünk.-kacsintottam rá.Beléptem a házba a villanyok leoltva voltak.

Óvatosan lépkedtem a nappali felé, a húgom és anyukámnak a szája be volt kötve és a falhoz voltam szorítva.Szinte a vér állt meg bennem, lefagyva néztem körül, a könnyes szemeiken megállt tekintetem és szinte sírva fakadtam, mikor mögülem egy mély férfihang szólt fel.-Te voltál az aki a randim tette tönkre?

2~In Dallas

Persze egy idő után Josh is megjelent a házam kapujában.-Hölgyeim!-nyújtotta a kezét.-Fogd be!-horkantottam rá, persze Sel csak felröhögött, amivel nagy mosolyt csalt az arcomra.-Akkor, Dallasba?-érdeklődött a fiú.-Először a házamhoz, hogy kövessük a kocsit.-szólalt meg a barátnőm.-Logikus!-értettem egyet vele, Josh persze a visszapillantón bámulta Selenát.-Az utat figyeld!-szóltam rá.Egy nagy fekete furgonba szált be Mandy és messzebbről követtük őket.

*Selena szemszöge*
-Biztos jó ötlet ez?-estem kétségbe.Nem igazán repdestem az örömtől, hogy anyukám életébe rakjuk bele az orrunkat.-Nyugi,nyugi!-simogatta meg a karom Demi.Egy vigyorral álcáztam aggodalmasságom.Kiraktam kezeim és a szél erősen megcsapta, kezdtem szabaddá érezni.

*Demi szemszöge*

Persze a furgon előttünk megállt és mi ketten is beszöktünk az étterembe, ami eléggé puccos volt, elbújtunk egy nagy asztal alá és leskelődtünk a gerle pár után, kik a szemembe eléggé jól elvoltak.Már 10-et ütött az óra és indulni kezdtünk volna ki a kapun, mikor egy nem várt személy ismer meg minket.-Lányok?-szólalt meg Mandy.Lassan hátra fordultam és próbáltam boldogságot teríteni az arcomra, Sel képén ijedtség látszódott.-Hogy-hogy itt?-tette csípőre kezét az anyuka.-Meg tudom magyarázni, én ötletem volt.-vakartam meg a nyakam.-Azt gondoltam..de Selenában most nagyot csalódtam.-s elviharzott a hölgy.Én csak lehajtottam a fejem és el sem hiszem mit tettem.-Köszönöm!-szólalt meg a barátnőm és mellőlem eltűnt.

Szomorkásan helyet foglaltam egy padon és kezemet arcomra terítettem.-Demi?-hallottam egy ismerős fiú hangot.-Szerinted is rossz ember vagyok?-néztem fel rá.Aki lefagyva meredt rám.-Miből gondolod ezt?-ült le mellém.-Hosszú sztori..-húztam el a szám és egy könnycsepp kezdted végig folyni az arcomon, persze ő letörölte.-Csodás csajszi vagy, persze néha bunkó-flegma-beképzelt, de a szíved helyén van.-s mikor ezeket végig mondta ledőltem a vállára és mosolyogni kezdtem.

*Selena szemszöge*

-Ugye nem utálod Demit?-szomorodtam el.-Dehogyis!-nevetett föl.-Mi van veled?Olyan fura vagy!-lepődtem meg.-A randi rosszra sikeredett.-jelentette ki.-Akkor mégis mi a bajod velem?-lepődtem meg.Nagy levegőt vett.-Hogy ebbe a nagyvárosba vagy, felelőtlenül.-adta a bölcset.-Mintha te nem lettél volna fiatal.-álltam föl és csak szívtam a friss levegőt, ami egész jól jött.Hirtelen két nagy lámpa fényét láttam és egy piros sport kocsit.-Beszálltok?-kérte Josh.Beugrottunk anyával a járgányba.-Köszönjük!-hálálkodott az anyukám.-Semmiség!-jelentette ki Josh.Persze Demi haláli csendbe ült mellette és a tájat figyelte, én is csöndes voltam, és egész úton át senkiből nem jött ki egy szó.Szomorú voltam és féltem, hogy elveszítem a legjobb barátnőm.

1~good time.

*Demi szemszöge*
Általában Texasban, az emberek nyáron, a párás levegőt szívják és 40 fokokban izzadnak.A napfény szemembe sütött, így hirtelen felpattantam az ágyból és nyújtózkodtam egy nagyot, leballagtam a földszintre.-Anya?-kérdeztem húgomtól, ki majszolta magába a müzlit.Vállat vont.-Honnan tudjam?Mindig össze-vissza rohangálsz, mint egy férges..-ugrott nekem.-Ilyen vagyok, szokj hozzá!-fenyegetőztem vele.

*Sel szemszöge*
Nincs rosszabb annál, mikor olyan álomból kelsz föl, amibe beleélted magad, s szinte a valóság lebegett előtted.Anyu lépett be a szobába.-Tessék!-nyújtotta át a tálcát nekem.-Aj, ugyan nem kellett volna.-mosolyogtam el.-Ma este te mosogatsz!-kacsintott rám.-Á,szóval meg akarsz vesztegetni!-röhögve mutogattam a gofrira.-Tudod este randim lesz.-jött zavarba.A kaja lassan csúszott a torkomon, szinte megakadt, nem hittem el amit mond.-Mi?Ki?Hol?-ugrottam neki.-Jaj Dallasban és 6 óra környékén.-evvel fogta és kilépett az ajtón.

*Demi szemszöge*
Unatkoztam, a nagy kánikulába, a nagy semmit tevés sosem volt nekem való.Megcsörgettem barátnőm, aki egyből felvette a mobilt.-Igen?-szólt bele lágy hangján.-Hallod annyira uncsi van..-panaszkodtam.-Ki vagy?Semmi felé Demit nem ismerek!-szórakozott Sel.-Upsz, félre nyomtam a számot!-nevettem fel.-Képzeld anya randizni fog.-adta a hírt.-Mi?Ki?Hol?-fagytam le.-Hat óra környékén és Dallasban.-folytatta.-Na ellátogatunk oda, intézkedek és fél hatra légy kész.-parancsoltam.

Éppenséggel a Jonhson family lakása előtt álltam meg, hol Josh mosta a kocsiját.17 éves, vagány gyereknek tartják.Óvatosan ujjaimmal végig simítottam piros sport kocsiját.-Hé, ki engedte meg?-rontott nekem.A kapcsolatunk sosem volt egy fényes engem nem csíp annyira.-El kell vinned Dallasba, fél hatkor.-szóltam fel.-Kizárt!-csóválta meg a fejét.Bevetettem a titkos fegyverem.-Sel is jön!-pislogtam.-Fél hatra nálad!-vigyorgott.Boldogan baktattam haza és rendeltem egy nagy adag hambit, amit magamba tömtem.

Döbbentem néztem az órára, hogy már fél 5 van, ejj-ejj.A szekrény elé álltam és ezernyi ruha darabon akadt meg a tekintetem, sosem bírtam dönteni, de most egy lenge sötét lila szoknyát, egy világos lila toppot és egy fekete szandál akadt kezeim közé.Elégedetten néztem a tükörbe.-Jajj, valami lemaradt.-szóltam fel és barack rúzsommal bekentem ajkam.Hirtelen a csengő kezdett szólni.Sel állt a kapuba, egy laza kék nyári ruhában, egy fehér kis topánkával.

~újra kezdés.

Selena Rebekah Montgomery

Sel, az a lány, aki a világra az érzelmeit nem köti.Közel férkőzni, felszínesen nem nehéz, viszont aki a "páncélját" is megtöri, ahhoz hű és megértő.Érzelmes.Életkedve szinte mindig van és imád szórakozni.

 Demetria(Demi) Amanda Clarkson

Demi, egy igazi tejben-vajban lévő csajszi, aki sokszor kerül bajos helyzetekbe.Érzelmeit bátran felmeri vállalni és igazán a bevállalós bige fajta, sokszor tud lenéző lenni, de aki közel kerül hozzá, azt mélyen a szívébe zárja és próbál vele mindig kedves lenni.

1D